A Facebookon közös felületet hoztunk létre a magyar nyelvű izraeli blogoknak. A Kék-fehér valóság - mindennapok Izraelben FB oldalon egyelőre Paszternák András Kispaszti.com blogja és a mi Mishpaha blogunk társult, de reméljük bővül még a csapat. Ha tehát szeretnél a Mishpahán túl is látni és nem elégszel meg azzal, amit az esti híradóban hallasz Izraelről, akkor kövess minket a Facebookon! | |
Nem a miénk az egyedüli magyar nyelvű izraeli blog. A Mishpahán kívül is van élet a kommunikációs térben, nem is akármilyen! Egy új kezdeményezésnek köszönhetően minden eddiginél jobb rálátásod lehet az izraeli mindennapokra. A webnapló felvállaltan szubjektív műfaj, nincs ez másképp az izraeli magyar nyelvű blogokkal sem. Igen, nem csak nekem van közlési kényszerem, más sem tartja magában az itteni élményeit. Ahogy nézem az Izraellel foglalkozó magyar nyelvű blogokat a valóság más-más szeletét tartjuk fontosnak, eltérő szemszögből, indíttatásból vizsgáljuk a velünk történteket, minket befolyásoló eseményeket, amelyeket aztán vagy ugyanúgy látunk, vagy teljesen másképp. Aki kíváncsi Izrael valódi arcára, az ebből a sok szubjektumból könnyebben rakhatja össze a maga Izrael képét. Ha tehát nem csak a Mishpaha prizmáján keresztül akarod nézni ezt az országot, vagy kíváncsi vagy arra, hogy a mi nézőpontunk, miként viszonyul másokéhoz, akkor te vagy a mi emberünk! A Kék-fehér valóság - mindennapok Izraelben FB oldal egyfajta virtuális újságosstandnak szánjuk, ahol - a már meglévő csatornák mellett - megosztjuk a legújabb posztjainkat. Egyelőre laza együttműködésben, egymással párhuzamosan írjuk a magunk blogjait, de egy-egy bejegyzés erejéig átrándulunk egymáshoz (hamarosan olvashatjátok majd András vendégposztját). Aztán majd meglátjuk hová fut ki a dolog. Tarts velün Kispaszti Egy évre érkeztem az országba, hogy posztdoktori kutatásaim során számomra eddig ismeretlen dolgokat tanuljak a nanotechnológia és a kémia területén. Már egyetemista koromban arról álmodoztam, milyen jó lenne összekötni a tudományt a hagyománnyal. Izraelben, ha valaki kipát hord, az automatikusan vallásosnak számít. Én csak reggel teszem fel a kis fejfedőt, amikor belépek a laboratóriumba. Valahogy egész más érzés, ha a gumikesztyű, a köpeny, a védőszemüveg és maszk mellett, a fejed tetején is van valami munka közben. Erről a különös érzésről, a nem mindig csak kék-fehér hétköznapokról szól internetes naplóm. Kapcsolódó cikk:
1 Comment
Most, hogy egyéves a blogunk néhány apró újdonsággal jelentkezünk a következő hetekben. A sort egy új funkcióval kezdjük a blog menüsorában. A GY.I.K., vagyis a gyakran ismétlődő kérdések menüpont alatt olvashatjátok válaszainkat azokra a kérdésekre, amelyeket ilyen-olyan formában a leggyakrabban szegeztek nekünk. Azért gyűjtöttük csokorba ezeket, hogy segítsük az olvasók orientációját az egyre csak duzzadó tartalom közepette. De nem titkolt célunk, hogy a kézenfekvő kérdésekre adott válaszainkkal megtakarítsuk a fölösleges kommunikációs köröket és további kíváncsiskodásra ösztökéljünk benneteket. A GY.I.K. nem végleges, egyelőre 20 kérdéssel indul. Ha úgy érezzük további kérdésekkel és válaszokkal egészítjük ki, vagy ha indokolt, akkor a meglévő válaszainkat aktualizáljuk. Kapcsolódó cikkek:
Igazából nem az a furcsa, hogy már egy éve blogolok, hanem az, hogy előtte nem tettem így. Amióta csak az eszemet tudom közlési kényszerben szenvedek. Eddig is írhattam volna webnaplót, de hiányzott az apropó, most itt van. Mit itt van?! Beszippantott az életünk dokumentálása. Édes nyűg ez, bár Zsófi szerint szimpla időpocsékolás, amiben lehet valami, mert kettőnk közül ő a realista. De tekintsünk el ettől, hisz most önfényezésen és nem az önostorozáson van a sor. Hisz, ünnep ez a javából! A Mishpaha blog ugyan 2011. május 6-án indult, de valójában csak két héttel később, május 20-án tettük közzé az első valamire való posztot. Az elmúlt egy évben ezt további 103 bejegyzés követte. Próbáltam tartani, hogy legalább heti két friss tartalom kerüljön ki az oldalra, ez többé-kevésbé sikerült is. A viszonylag rendszeres megjelenéseknek köszönhetően lassan, de biztosan nőtt a blog látogatottsága. Mára a napi száz alá nem nagyon megy a látogatók száma, ami elsőre jól hangzik, de a befektetett munkához képest mérsékelt siker. Viszont ez a látogatóttság mégiscsak messze túlnő a családon és a szűk baráti körön. Természetesen felpumpálhattuk volna az olvasótábort, ha kurrensebb felületen indulunk, vagy ha agresszívebben nyomulunk a közösségi médiában. Ez azonban óhatatlanul is együtt járt volna a trollok, webnácik és egyéb agyamentek megjelenésével, ami még mellékhatásként sem kívánatos egy olyan családias felületen, mint a miénk. Az "óvatosság" ellenére is voltak posztok, amelyek egészen szép pályát futottak be. A cfati magyar találkozóról szóló riportom, talán a címadás miatt is (Gulyászsidók) sokak érdeklődését felkeltette, még fél évvel az esemény után is van, hogy több kattintást kap, mint egy-egy friss poszt. Szépen teljesített az izraeli-iráni szeretet kampányról szóló írás is, mint ahogy sokaknak bejöttek a Kocsi mesék sorozat karcolatai. Meglepően sokan repültek rá a légi alternatívákat firtató bejegyzésünkre is, amit a Malév sajnálatos csődje tett aktuálissá. Azonban a legnépszerűbb cikk messze a Neumann Gábor nyomozásról szóló felhívás volt, ezt ezernél is többen olvasták eddig. Mint az látszik a familiáris tematika hamar kinőtte magát és mára a Mishpaha blog messze több egy magyar család izraeli kalandjait dokumentáló webnaplónál. Lemérhető ez a statisztikákon is: a személyes vonatkozású posztok általában visszafogottabb érdeklődésre tarthatnak számot.
Az ünnepi poszt kapcsán itt az alkalom, hogy a csendes oldallátogatók is megszólaljanak végre! Akár e poszt végén kommentben, akár a Facebook oldalunkon, ahová most sem késő csatlakozni. A csekély számú visszajelzés ellenére is kifejezetten jó teljesítménynek tartom, amit a bloggal letettünk az asztalra. Talán nem látszik elsőre, de sok energia van benne. Zsófi szerint túl sok is, amiben van igazság. Mentségemre szóljon, hogy amikor nekikezdtem sejtelmem sem volt mennyi időt fog elvenni. Ha ezt előre tudom, nem is biztos, hogy belevágok. Mindenesetre most már menthetetlenül beszippantott a blogolás. És talán nem csak én lelem benne örömöm, hanem a követőink is.
A blogolásban egyébként nem a kezdet a legnehezebb, hanem a befejezés. Most még messze nem tartunk itt, mert van még jó néhány feldolgozatlan téma, meg aztán blogra kívánkozó aktualitás is mindig akad. Ezzel együtt az Izraelben töltött első évünkről könnyű volt beszámolni, a beállt hétköznapok viszont kevésbé attraktívak. Az igazi kihívás csak most következik: miként tartható fenn az érdeklődést a második évadban is. Rajtunk nem fog múlni, csak győzzétek olvasni! X X X A blog egyéves születésnapja alkalmából játékra hívjuk az olvasókat. Írjátok meg nekünk e-mailben, hogy melyik a kedvenc bejegyzésetek, illetve küldjétek el nekünk azt a mondatot, ami számotokra legkedvesebb, legviccesebb, legsziporkázóbb, legemlékezetesebb stb. a blogunkról. Ha esetleg pár sorban megindokoljátok, hogy miért épp az, akkor boldoggá tesztek minket. Nyereményen még gondolkodunk, de a dicsőség biztos. A beküldési határidő: május 30. Kapcsolódó cikkek:
Jöjjön egy kis virtuális háziünnepség a blogon: az előző poszttal webes naplónk elérte a 100 000 karaktert. Hogy ez sok-e vagy kevés, nem tudjuk, de szép kerek szám és épp elég jól hangzik ahhoz, hogy ennek apropóján fényezzük magunkat egy pöttyet. Az első bejegyzést alig négy hónapja, május 6-án ejtettük meg, amit azóta 36 követett. A szépen „hízó” szöveges tartalom mellett, több száz képet töltöttünk fel az oldalra. A folyamatosan bővül a képgalériák (15) külön vonzerőt jelenthetnek a betűfóbiában szenvedőknek. Az összképhez hozzátartoznak még a cikkekbe ágyazott egyedi karikaturák, képregények, vicces képek stb., amelyekből vagy másfél tucat erőrsíti a vizális tartalmat. Ahhoz képest, hogy jellegéből adódóan ez egy belterjes blog egész szépen alakult az olvasótáborunk. Az indulásunk óta eltelt rövid idő is elég volt ahhoz, hogy immár stabiln napi 40-50 egyedi kattintást produkáljon az oldal. Ha pedig némi web2-es tuninggal megtámogattuk az éppen aktuális bejegyzést, akkor ez a szám nem egyszer felugrott 120-130-ra. És, ha már szóba került a social media: a bloghoz kapcsolódó Facebook oldalt jelenleg 38-an követik, a lájkok tekintetében pedig 19 a rekord (amit a jeruzsálemi villamosokról szóló bejegyzés tart). Ezek persze még így is megmosolyogtatóan alacsony mutatók, viszont mégiscsak jelzi, hogy vannak, akik még kíváncsiak ránk. Most, hogy mérleget vontunk és megveregettük a saját vállunkat, jöjjön egy kis ujjgyakorlat. Arra kérünk minden rendszeres és rendszertelen olvasónkat, hogy helyezze a kezét az egérre és a lenti roppant egyszerű kérdőív segítségével értékelje blogunkat. Azon túl, hogy örülünk minden visszajelzésnek, a feedbeckekért nem jár nyeremény, úgyhogy elég, ha egyszer töltitek ki, de akkor viszont őszintén :-) Természetesen ne tartsd vissza magad, ha a fenti kérdőívre adott válaszoknál tartalmasabb észrevételeid vannak blogunkkal kapcsolatban. Megírhatod nekünk a Fecebookon vagy itt a blogon kommentbe is, hogy mit gondolsz a webnaplónkról. Nyugodtan szólj hozzánk! Tedd a szívedre a kezed - ugye, hogy nem olvastál el minden posztot az első betűtől az utolsóig?! Ha, azt mered állítani, hogy igen, akkor rád küldjük a poligráfot! :-) Mivel azt gyanítjuk, hogy blogunk követői között számtalan lusta olvasó is akad, ezért "Fotó" néven külön menüponttal gazdagítottuk a honlapunkon. Az apró fejlesztés eredményeként mostantól egy helyen megtekinthetők az eddig közzétett és ezután megjelenő fotógalériák. Ha pedig a képek meghozták a kedved a szöveges tartalomhoz, akkor a galéria melletti linkre kattintva elérheted a cikket is.
...és igen! Blogunk facebookos felülete végre nyilvános és megjegyezhető linken is elérhető! Ha a megadott linkre kattintasz és lájkolod az oldalt, akkor könnyebb és közvetlenebb lesz a kapcsolattartás velünk:
https://www.facebook.com/mishpaha.blog A Facebook közbeiktatásával immár az üzenőfaladon értesülhetsz a legújabb blogbejegyzésekről és persze a platform által nyújtott további extrákban is részesülhetsz. Ha már úgyis a Facebookon lógsz, akkor legalább kövess minket ott is. Lájkra fel! |